Budapest, Dózsa György út 55.
Bővebben:
A századfordulót követően 1909 körül Baumhorn átteszi székhelyét a Budapest VII. Király u. 43-35. szám alatti irodájából a VII. Izsó u. 8. alá, a lakásába. Az épületterveken látható szignók arra utalnak, hogy Kovács Károly építész/építőmesterrel dolgozott együtt ezekben az években - kapcsolatuk jellege, esetleges mester-tanítvány volta tisztázatlan. Körülbelül az 1906-os évektől egyszerűbb tömegű és a szegeditől eltérő kialakítású, többnyire téglaszalagos homlokzatú zsinagógákat tervezett: így aceglédit (1905-06, kivitelező: Berényi Ignác építőmester), makóit (1907 körül), újvidékit (1906-09), muraszombatit (1907, - ez az egyedüli vakolt), nyitrait (1910), egrit (1911-13) és trencsénit (1913). A makói és trencséni épületek szerzősége nem egyértelmű,). 1904-től újvidéki megbízásokat kap, és a zsinagóga - iskola - kultúrház együttese után négy polgári megrendelésnek tesz eleget. Szegeden három, háromszintes bérpalotával folytatja a munkát, valamint Temesvárra is visszatér, és megtervezi világi funkciójú épületei közül a legmonumentálisabbat: a Lloyd-társulat tőzsdepalotáját. Vidéki épületei ezen kívül Lúgoson egy bank és bérház (1906), valamint Budapesten az egykori Aréna-úti (ma Dózsa György út) zsinagóga (1908-09), ill. lakóházak, egy kórház. Síremléket is tervez ebben a korszakban, elsőként 1907-ben az Újhelyi-családét a Kozma utcai zsidótemetőben, majd 6 évvel később Aszódra a Schossberger-mauzóleumot.
Az önálló épületeken kívül ebben az időszakban is foglalkozik bővítésekkel és átalakításokkal:, főleg zsinagógáknál. A korszak tervpályázatai közül haton vett részt: ezek nem valósultak ugyan meg, de mindegyik kap díjat.
Baumhorn egyik legismertebb épülete a Budapest XIII. kerületében, a Dózsa György út (régi nevén Aréna út) és a Tüzér utca sarkán álló egykori angyalföldi zsinagóga, amely az építész harmadik alkotói korszakának szinte minden újítását magán hordozza, elég csak összehasonlítanunk a századfordulón épült szegedi Új zsinagógával. Az egykori zsinagógaépület dokumentációja a telekvételtől az 1984-85-ös átalakításig megtalálható a Fővárosi Levéltárban.
A tulajdoni lap szerint 1907. február 27-én tartott adásvételi szerződés nyomán a 27913. hrsz. telket június 1-én írták át a Pesti Izraelita Hitközség neve alá azzal a kikötéssel, hogy a telken a hitközség 1912. február 11-ig imaházat épít és ezt használatba is veszi. A lipótvárosi zsinagógaépítés elmaradása miatt állandósult helyhiány indította arra a korábban ehhez a városrészhez tartozó helyi közösséget, hogy megfelelő nagyságú, a külvilág felé is reprezentáló zsinagógát emeljen (hiszen az átmeneti imaházak, melyeket az ünnepek idejére létesítettek, a célnak megfeleltek ugyan, de a közös összegyűlést nem tették lehetővé). Az épületet a kikötésnek megfelelően fel is építették Baumhorn Lipót tervei alapján, Marton Jenő
építőmester vezetése alatt. A terveket 1907. június 27-én hagyta jóvá a Városi Tanács , a használatbavételi engedély pedig 1908. augusztus 7-én kelt és szeptember 1-ével adta át az épületet rendeltetésének.
A levéltárban őrzött terveken az eddig jól bevált, a négyzetes központi teret előcsarnokkal és szentélyrésszel kibővítő elrendezés látható, középkori és modern formák érdekes, egyéni kombinálásának lehetünk tanúi.
A teret megosztó négy pillér a tervek szerint síkfödémet tart, ami jelentős változtatás lett volna a korábbi hangsúlyos kupolaterekhez képest, így végül belső kupolát kapott az épület középen kis domborulatú, festett üvegberakással, az istentiszteleti tér egyszerűsödése abból is adódik, hogy status quo közösség révén a Frigyszekrény fölötti orgonakarzat helyett sima félkörös szentélyfalzáródás került keletre, a bima pedig a hagyományos előírásoknak megfelelően a templomtér közepén, emelvényen kapott helyet. A tervek szerint a földszinti ülések száma 406, a karzatiaké 394. A karzatra a keleti oldalon is vezetnek lépcsőházak, a szentélyfal mögötti részen pedig 2-2 mellékhelyiség kapott helyet vizesblokkokkal együtt. A terveken a karzat íve a két pillérpár közötti szakaszon ívesen kidomborodik, nyugaton pedig 45°-ban lesarkított. Az archív felvételről, mely a keleti falat ábrázolja, a karzat már pont lemaradt, ezért arról nincs tudomásom, hogy az a terveknek megfelelően került-e kivitelezésre. A templomtér kifestése ellensúlyozta az egyszerű belső formákat. A szentélyrész festését archív felvétel őrizte meg, valamint a felújításkor mind a keleti falat, mind a kupolateret újrafestették az eredeti állapotnak megfelelően, ám a vallásos szimbolika nélkül. A festés jellegében rokonítható a pár évvel későbbi Kazinczy utcai ortodox zsinagógáéval. Színezésében a sárga, kék, barna és vörös színek dominálnak, és geometrikus formákból, négyzetekből, rombuszokból, nyolcszögű és ovális formákból álló szövetszerű díszítést adnak. A keleti fal rendkívül látványosra sikerült: a félköríves lezárású Tórafülkét oszlopocskákkal tagolt, lekerekített sarkú, háromszögű oromzat koronázta, e körül pedig a nagyszabású falszakaszon 3-3 leveles fejezetű pilaszter következett, melyekre nagy, a Tóra szavaival és Dávid-csillagokkal dekorált félköríves falmező támaszkodott. A héber (ivrit) felirat így szólt: „Napkeltétől Napnyugtáig dicsérve legyen az Örökkévaló neve” (Zsolt 113,3). Körben a falakon a következő feliratok szerepeltek: „Istenszolgálat”, „Tóra”, „Jótétemény”, „Térj meg”.
Mára a feliratok és a berendezési tárgyak helyét más vette át. A II. világháború végén gyűjtőtáborként használták az épületet, majd állami vállalatok adták kézről kézre (Triál-raktár, Műcsarnok Vállalat), míg a Budapesti Honvéd Sportegyesület (BHSE) meg nem vette, és 1984-85-ben át nem alakíttatta a bokszoló- és vívó szakosztályok számára gyakorlóteremmé. Az átépítést az Ipari Épülettervező Vállalat végezte Benczúr László felelős tervezése alatt. Az újrafelhasználás megmentette az épületet az elbontástól, s ebben az értelemben örömre ad okot, hiszen a tervezők amellett, hogy az eltávolított karzatok helyett két emeletet húztak be az egykori zsinagógatérbe, helyreállították az eredeti festést és a második szint átlós elhelyezésével némileg érzékelhető maradt az épület monumentalitása és a kupolatér szépség.